Nyilván sokan tisztában vannak az érzéssel amikor valakivel se veled-se  nélküled kapcsolatban vannak.

Valami oknál fogva még nem tudok elszakadni tőle, mellette akarok lenni, annak ellenére , hogy nem vagyok mellette boldog. Vágyom arra, hogy megöleljen, magához húzzon, megcsókoljon, de ezeket sem teszi meg.
Igazából egy nagy barom vagyok. Tudom, hogy sose fogja ezeket megadni, mert ő ilyen, és azt mondta,  hogy fogadjam el ezt. Néha úgy vagyok vele, hogy jó, rendben van. De aztán jön egy gyenge pillanatom, amikor arra vágyom, hogy a nap sérelmeit a párom karjaiban, beszélgetve vezessem le. Így éljek le egy egész életet? Lehet ,hogy más mindent megadna, amire csak vágyom. De ehhez meg kellene tennem egy fájdalmas lépést. De hát a boldogsághoz vezető út fájdalmas is néha...

Megosztás a facebookon

Fenn vagyok a szobámban , a blogomon dolgozom, míg a párom a nappaliban nézi a kedvenc sorozatát. Ma szabadnaposak vagyunk. Gondoltam, hogy ez a nap is olyan lesz, mint a többi. Meg sem ölel, nem kérdezi meg, hogy hogy vagyok vagy hogy szükségem van-e valamire. Bár már megszoktam. Egész jól tűröm a magányt.Van egy párom , aki mellettem alszik: velem fekszik, velem kel, mégis úgy érzem mintha egy világ választana el tőle.
Belenézek a gyönyörű barna szemeibe, és szívem mélyén annyira imádom és szeretem őt, de tudom, hogy ő nem érzi ugyanezt. Az agyam tudja , hogy mit kellene tennem, de a szívem nem tudja megtenni ezt a lépést. Párban vagyok , mégis magányban.

Soha nem voltam ennyire magányos, mint amilyen most vagyok. Annyiszor próbáltam már vele erről beszélni, de mindig azt a választ kaptam, hogy ő ilyen , és fogadjam ezt el. Azért rossz ezt így elfogadni, mert a kapcsolatunk elején nem ilyen volt. Aggasztó ez , mivel ez csak egy két éves kapcsolat, és megrémiszt a gondolat, hogy mi lesz később, ha már most ennyire lapos minden.

Hogy fogadjam el ezt, hogy fogadjam el a kevesebbet mint amit elvárnék? Normális -e az , hogy csak én adok és én valtozzak a kedvéért , ő pedig egy fikarcnyit sem hajlandó tenni a kapcsolatunkért? Dolgozzak - e még ezen a kapcsolaton, vagy dobjam el várva másra?

Megosztás a facebookon

Ez az első posztom és úgy gondolom, hogy illene valami kis felvezető, bemutatkozás vagy valami ilyesmi. De minden jönni fog szépen sorjában, csak idő kell hozzá.

Kamaszként blogoltam pár évig, és most arra jutottam, hogy megint nyitok egy blogot , de nem vagyok benne biztos egyelőre, hogy a megfelelő oldalt találtam -e meg.
Igyekszem majd naprakészen tartani a blogot, és próbálok érthetően fogalmazni , bár zavar van bennem , sok gondolat kavarog a fejemben és össze - vissza cikáznak.

Hol is kezdjem? Bea vagyok, 25 éves, kapcsolatban. Párban mégis magányban. Annyi mindent ki szeretnék írni magamból, de nem mindig jönnek a szavak. Szóval amint már mondtam, mindent szépen sorjában.

Megosztás a facebookon